1. |
Lila pizsama
03:34
|
|||
Srác lila pizsamában,
tegnap óta múlt a te meg én.
Srác lila pizsamában,
tegnap óta múlt a te meg én.
Belegondolok, mennyire bele vagyok,
végzetem lett ez a lila pizsamás.
Teletölti a lelkem a bajaival,
hallgatom csendben a néma imát.
Kikerülte a véget a szavaival,
kertemet járja, ha leesik a hó.
Belesajdul a szívem, ha vele vagyok,
torkomon elakad a hang és a szó.
Srác lila pizsamában,
tegnap óta múlt a te meg én.
Srác lila pizsamában,
tegnap óta múlt a te meg én.
Srác lila pizsamában,
tegnap óta múlt a te meg én.
Srác lila pizsamában,
tegnap óta múlt a te meg én.
Felemészt ez a folytonos belehalok,
álmomat őrzi a nyári eső.
Ülünk ketten a hajnali villamoson,
végtelen türelemmel rohan az idő.
Titok érik a vízszínű szemed alatt,
színtelen omlik le a kőszínű táj.
Lila lelkedbe érzem, hogy beszorulok,
eltemet lassan a sűrű homály.
Srác lila pizsamában,
tegnap óta múlt a te meg én.
Srác lila pizsamában,
tegnap óta múlt a te meg én.
Srác lila pizsamában,
tegnap óta múlt a te meg én.
Srác lila pizsamában,
tegnap óta múlt a te meg én.
(2x)
|
||||
2. |
Régi
03:17
|
|||
Régi ez a táj,
ócska útja nyúlik,
mikor erre tévedek,
sosem tévedek.
Régi ez a nyár,
régi házra hajlik,
forró eső illatát
húzza a réten át.
Régi ez a zár,
a rozsda nem nyílik,
a küszöbön ragadtam,
a lábnyomod alattam.
Régi ez a húr,
már húzva se pendül,
mire szóra bírom,
már nem bírom.
Felemás a hangod,
felemás a képed,
homlokom lépcsőjén
csak lefelé lépked.
Ösztönös az élet,
ösztönös a bánat,
a házak tövében
halkan furulyázgat.
|
||||
3. |
Fúj a szél
03:02
|
|||
Vörös fényben tácolunk
és vaksötétben ébredünk fel.
Forró föld, égető,
hideg víz, reszkető.
Napsütésben vízesés,
vízesésben ébredés,
szürke felhőn lovaglunk,
meztelenül sikoltunk.
A ruhánkat majd vízbe dobjuk,
szerelmünket kölcsönadjuk,
legyen minden kicsit másképp,
bizonytalan kifogásként,
Vadnyugat, holtidő,
nincs már semmi térerő,
fehér zászlót fúj a szél,
fúj a szél.
Fúj a szél, fúj a szél.
Fúj a szél, fúj a szél.
Háztetőkön nyitunk boltot,
gyümölcsfákról lopunk csókot,
megfürdünk a búgó szélben,
fényt gyújtunk a vaksötétben.
A ruhánkat majd vízbe dobjuk,
szerelmünket kölcsönadjuk,
legyen minden kicsit másképp,
bizonytalan kifogásként,
Vadnyugat, holtidő,
nincs már semmi térerő,
fehér zászlót fúj a szél,
fúj a szél.
Fúj a szél, fúj a szél.
Fúj a szél, fúj a szél.
|
||||
4. |
Sekisebe
03:25
|
|||
Nem telefonálsz,
hiába várom, nem telefonálsz.
Vonaton ülsz izzadtságszagban,
túl hosszú az út és a vagon kihalt.
Elsuhanó fák,
nem tudod, hol vagy,
az ablakon látod az arcod nyomát.
A szél hogyha fúj,
fügefák árnyéka
árnyékod szórja az ajtóm elé.
Nem telefonálsz,
hiába várom, nem telefonálsz.
A reggel ma bús,
egyszer csak itthagytál,
eltelt a nap és nem telefonálsz.
Nem telefonálsz.
Nem telefonálsz.
Nem telefonálsz.
A reggel ma bús,
egyszer csak itthagytál,
eltelt a nap és nem telefonálsz.
De álmodban még
Megláthatsz engem,
a Tejúton stoppolok hazafelé.
Hazafelé.
Hazafelé.
Hazafelé.
|
||||
5. |
Egyedül vagyok (2015)
04:12
|
|||
A dobhártyámon dobol a szél,
Tarts jobbra, a kapitány beszél,
Elbotlás, csíkos fellegek,
Támadó, hideg nyári szelek!
Mondjátok, merre tartotok,
Vegyetek fel, egyedül vagyok.
Le a lépcsőn, át a síneken,
Át az erdőn, a régi rejteken.
Hol a fák majd mint az emberek,
Suttognak és elijesztenek.
Egyedül vagyok, végleg eltűnök,
Elrohanok, vissza nem jövök.
Mondjátok, merre tartotok,
Vegyetek fel, egyedül vagyok.
Refrén:
Vegyetek fel, egyedül vagyok,
Egyedül, olyan egyedül vagyok,
Mondjátok, merre tartotok,
Vegyetek fel, egyedül vagyok!
Idegen vagyok, hangos vágtató,
Mindent csak a magasba feldobó,
Egy árva pusztító hajó,
Az égen csillagálmodó,
Az égen csillagálmodó,
A vízen pusztító hajó,
A világot a karján hordozó,
Magányát a semmibe ordító.
Refrén:
Vegyetek fel, egyedül vagyok,
Egyedül, olyan egyedül vagyok,
Mondjátok, merre tartotok,
Vegyetek fel, egyedül vagyok!
|
Streaming and Download help
If you like Zombori, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp